ink

Trónok Harca. Modern AU

Egy csudi történet Robb első tetkójáról, meg arról, mennyire nem bírják a nyári hőséget.

(u.i.:bocsánat)

ink

Avagy Robb Stark első tetoválásának története

Hogy mit utált Robb Stark leginkább abban, hogy délre kellett költöznie? A nyarat, határozottan azt. Északi srác volt, aki mínuszokban nőtt fel. Erre most itt aszott a kontinens másik felén, plusz kurvára-több-mint-negyven fokban, és bőgni volt kedve.

- Meghalooook - hörögte Theon Greyjoy, aki a konyhaköveken fetrengett, és néha-néha kinyitotta a fagyasztó ajtaját, és olyankor csak hálásan búgott.

Sokkal nehezebben bírták amióta a ventillátor megadta magát.

Az június másodikán történt.

Már július közepében szenvedtek, és a szerelő azóta se jött. Theon egy nap elhatározta, hogy majd ő megszereli. Valójában értett az ilyenekhez, barkácsolás meg minden, de ezt most elcseszte. A végére nem igazán nézett ki ventillátornak. Sokkal inkább egy selejtes Transformers karakternek.

Akartak beszerelni légkondit. Nem volt rá pénzük. Robb apja milliomos volt. Robb apja akart nekik kölcsön adni. Robb azt mondta önállósodni szeretne. Theon egy hétig durcizott. Ned Stark mindenesetre küldött nekik képeket a hóemberről amit Rickon épített.

Robb szétfolyott a kanapén, szürcsölgette a hideg limonádéját, és még a pohár is izzadt. A tv-ben valami természetfilm ment a pingvinekről. Robb semmit sem szeretett volna jobban, mint elhúzni innen a búsba, valahova északra, és ha kell pingvinekkel spanol össze, vagy jegesmedvékkel, csak ne legyen már ilyen kibaszott meleg.

Reklám.

Robb erőtlenül szorongatta az üres poharát.

Mély levegő, és próbált visszatérni szilárd halmazállapotba. Végigcsoszogott a piha-puha padlószőnyegen, egyenesen a platina kék konyhába. A helyiség eleve kicsi, és egy piszkosszőke alak majdnem az egészet beterítette. Robb a pulthoz passzírozódva próbált elosonni mellette. Néha belerúgott. Legtöbbször véletlenül.

Theon egy szál boxerben, kiterülve, élet és halál között lebegve a fagyasztó előtt, ez mostanra egészen megszokott látvány lett.

- Csukd be, ki fog olvadni az egész - Robb lábfeje Theon hajában, mintegy baráti gesztusként.

- Tök üres.

- Benne vannak a halrudacskák.

Theon horkantott.

- Senki nem eszik halrudacskát. Senki.

- Én igen.

Erre már nem mondott semmit, csak könyökkel behajtotta a fagyasztó ajtaját.

Robb innivalót töltött magának, és közben fél szemmel figyelte amint legjobb barátja ember alakú tócsává materializálódik.

Szóval ez volt Robb első nyara, amit itt töltött. Ősszel költöztek össze Theon-nal, valami hülye oknál fogva, hogy Robb önálló akar lenni, Theon meg egyedül nem bír a lakbérrel. Legjobb haverok voltak, és fiatalok. Ez volt a világ legjobb ötlete. A furcsa az, hogy minden  egyszerűen túlságosan rendben volt. Nem voltak különösebb vitáik, semmi krízis, és így telt el az ősz, a tél, a tavasz. Nyugalomban.

Amikor az első melegebb idő megérkezett Theon alsógatyában flangált. Robb úgy volt vele, hogy kibírja ő pólóban, és térdnadrágban. Aztán melegebb lett. És még melegebb. Aztán amikor már olyan számokat mutatott a hőmérő amiknek Robb a létezését sem hitte el, azt gondolta: “oké, ennyi volt” és elkezdett lazán a Calvin Klein alsónadrágjaiban létezni. Legalábbis otthon.

(Theon nem hagyta szó nélkül, hogy neki majd két hetes fizetéséből jönne ki egy darab CK, és Robb-nak van egy egész kollekció. Limitált kiadásúak.)

Így hát amikor Sansa beállított a bőröndjeivel, hogy halihó, ő most náluk tölti a nyarat, mert a környéken laknak a barátai, meg amúgy is, főváros, jaj, de izgi. Tehát Sansa nem volt felkészülve a látványra, hogy bátyja és annak haverja kis híján meztelenül éljen vele egy légtérben.

- Fúj már! Vegyetek fel valamit!

- Én testem, én házam. Ha nem tetszik, haza lehet menni.

- Utállak Theon - sziszegte Sansa, őszinte és mély megvetéssel.

Theon az arcába hajolt kócos mosolyával:

- Akkor jó.

Robb pedig, aki ilyenkor pártatlanul valami ilyesmit mondott, hogy “na. elég lesz.” Úgy gondolta, ő itt az igazi áldozat, hogy ezt minden egyes nap végig kell hallgatnia.

Sansa egyik este, amikor csak ketten voltak otthon rákérdezett:

- Hogy bírsz Theon-nal lakni? Egyáltalán, hogy lehettek ti barátok? Kicsit sem hasonlítotok! Miről tudok beszélgetni?

A furcsa az, hogy Robb tényleg elgondolkodott rajta. Ég és föld voltak ők ketten.

Robb jövője előre megírva, és ő huszonkét évesen még nagyban a tanulmányinak élt. Osztályelső volt, magkapó mosolyú és ragyogó.

Theon egy évvel idősebb volt nála, és alkalmi melókból tartotta el magát. Volt, hogy mosogatott, néha dokkmunkásoknak segített, vagy beugrott helyettes basszerosnak egy ismerőse zenekarába. Theon volt a vihar, a tenger, minden vad hullám, és az ismeretlen mélység.

Robb haja mindig rendezett, a bőre sápadt fehér, a ruhái méregdrágák, és az egész kisugárzása azt üzeni: “sokra viszem még.”

Theon nap barnított, és szélborzolták a tincsei. Ő a csóró fenegyerek, a szakadt ruháival, az erőteljes akcentusával. Az egész teste tetoválások kusza halmaza. Amire a legbüszkébb, s amit talán egész létezése egyetlen eredményeként tart számon: a kráken. Theon bal oldalán kezdődik, ott van a feje a bordáinál, a csápok, azok körbefutnak az egész testén. A hátán, a nyakáig, le a lábán, végig a karjain. Észrevétlenül fojtogatja, és a puszta tintában ott van a világ legveszedelmesebb vágya, hogy megölhesse. Addig szorítaná, amíg az utolsó leheletét is kileheli, s hagyná, hogy a teste eltűnjön, el a mélyben, a végtelen kékségbe ahová tartozik.

- Baszki, szállj már le a hajamról Robby - prüszkölte Theon, arccal a világoskék padlónak.   Robb nem tudta mióta szólogatják már, és furcsállta, hogy elbóbiskolt. Mostanában egyre többször történt meg vele.

- Bocs - felelte, és felemelte a jobb lábát.

Nyöszögve föltápászkodott. A csápok mintha a szokottnál is erősebben szorították volna.

- Kajás vagyok. Maradt pizza? - kérdezte, és már kutakodott is a hűtőben.

- Már nincs, azt ettük reggelire.

- Aha, tényleg.

Robb szürcsölte a limonádét, Theon pedig vigyorogva belecsempészett egy kis napernyőt. Pár hete egy étteremben dolgozott, és lenyúlt egy csomót, meg szívószálakat is. Eredményes napnak nevezte.

A hűvös poharat hozzányomta a még mindig hűtőben matató hátának, neki az egyik túlságos élethű csápnak. A srác először egész testében megborzongott majd hálásan felnyögött.

- Nem értem, hogy bírod elviselni - vallotta Robb.

- Mit?

- A tetkót.

- Oh, hogy azt - Theon magához ölelt, egy ásványvizes flakont, és felült a konyha pultra. Robb kimerülten támaszkodott, és egy pillanatig csak bámulták egymást. Túl meleg volt ahhoz, hogy aktívan csináljanak bármit is. Még a beszéd is megerőltető volt.

Kifújt egy homlokába omló, sárbarna tincset.

- Igazából csak az elején fura. Aztán megszokod, érted. Utána csak ott van.

- Ahha.

Ezen a ponton Theon szeme felcsillant.

- Neked is kéne egy.

Robb élesen felnevetett, aztán amikor feltűnt neki, hogy Theon nem viccelt megköszörülte a torkát, és azt mondta halál komolyan:

- Nincs az az isten.

- Pedig kéne. Rád férne. Nagyon. Tiszta Disney fejed van.

- Kösz - és röhögött pedig a terv az volt, hogy megsértődik, és visszakúszik a pingvinekhez.

Theon végigpásztázta, összeszűkített szemekkel, és fintorogva biggyesztette az ajkait.

Úgy érezte magát, mint holmi elcseszett szobor, amit mutogatnak, hogy “nézd már, hogy el lett cseszve” Theon meg műértőként - ami azért erős túlzás, valljuk be - megállapítaná, hogy “hja, eléggé elcseszték csórikámat.”

- Fasza lenne.  

- Sok leszel, Theon.

Ekkor dübörgött le Sansa az emeletről. A haját igazgatva jelent meg mellettük, a legújabb magassarkújában egyensúlyozva.

Sansa mostanában egészen olyan lett, mint Margaery Tyrell. Úgy öltözködött, úgy hordta a haját, sőt még a beszéd stílusa is megváltozott. Theon ugratta is egyszer valami olyasmivel, hogy “Marg-nak jobban áll” vagy ilyesmi, Robb csak akkor ért oda, amikor már eldurvult a helyzet, és Sansa háborogva elvonult a szobájába - a vendégszobába - zenét üvöltetni. Ami azt illeti Sansa megoldása minden problémára az volt, hogy hangosan hallgatta a zenéit, amíg meg nem jelent a felmentő sereg Margaery képében.

- Elmegyek egy kicsit. Ne várjatok meg.

- Nem akartalak - vetette közbe Theon.

Sansa ölni tudott volna a tekintetével.

- Okés, de azért ne maradj túl sokáig - szólt közbe Robb, akinek nem volt ereje még egy vitát végigszenvedni.

- Igazából - kezdte Sansa kissé szégyenlősén az ajkaira harapva, a rá jellemző leplezett nagyzolással, amihez Robb már hozzá szokott, és megtanulta egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Adott neki egyfajta lelki békét, hogy a húgai még nem nőttek fel egészen.

- Egy fiúval leszek - vigyorodott el a lány kamaszos lelkesedéssel.

Robb lelke mélyén pedig a felelősségtudó báty sikítani kezdett.

- Tényleg? - kérdezte, és olyan nyugalmat erőltetett magára, amitől még jobban izzadni kezdett. De kibírta. A nagyobb jóért. - Kivel?

- Loras Tyrell - felelte szinte ujjongva.

Robb szívéről hatalmas kő esett le. Megkönnyebbülten sóhajtott, és mosolyogva azt mondta:

- Akkor nincs gáz.

Ekkor Greyjoy ugatva kezdett röhögni, előrecsuklott, majdnem leborult a padlóra, de végül csak szerencsétlen ásványvizet érte komolyabb kár, ami nagy puffanással leesett, és neki gurult Robb lábának.

Sansa karba font kézzel és a sértődöttség minden lehetséges árnyalatával az arcán bámulta őket. Eltorzult hangon végül nagy nehezen kicsúsztak a torkán a szavak:

- Most mi van?

- Semmi. Loras rendes srác.

Mentségére szóljon Robb mindent megtett, hogy megmentse a helyzetet. Úgy tűnt, hiába mert Sansa művien felmordult, és minden szappanoperákból, és túlzó drámákból tanult tudását használva elviharzott.

A ház hirtelen, egy tört pillanatig egészen elcsendesedett.

- Szerinted tudja, hogy meleg? - gondolt bele Robb, aki még mindig az ajtót bámulta, amit húga nem rég csapott be a háta mögött.

- Tuti, nem. De bele van esve.

- Biztos tudja. Tudnia kell.  

Beleszürcsölt a limonádéjába. Fogalma sem volt mikor, vagy hogyan került bele a szívószál, de nem igazán zavarta. Azon elmélkedett, hogy még Sansa-nak is szemet kellett, hogy szúrjon, a srác feltűnően nagyon együtt volt Renly-vel, már évek óta. Mindenki tudta.

- Fogadjunk - vigyorogta Theon. Robb ránézett, és nem igazán érette, hogy miről van szó.

Sansa már vagy fél órája, hogy elviharzott, ők ketten meg a kanapén olvadtak halálra, és mélységes megvetéssel nézték a műsorvezető srácot amint dideregve magyarázott a fókákról.

- Abba, hogy Sansa tudja-e, hogy Tyrell buzi.

Robb egy pillanatig gondolkodott majd mosolyogva vonta fel a szemöldökét.

- Mi lesz, ha nyerek?

A másik cél nélkül bámult maga elé, ilyenkor a szemei üvegesek lettek, haloványak, akár az óceánokban csillogó, megtört napfények. Theon arcára igazán ráfért volna egy borotválás.

- Ha nyersz, - mondta végül győzedelmes hangon - én főzök két hónapig.

- Nem éri meg, amúgy is azt mondtad mosogatsz, aztán lószart.

Theon megforgatta a szemeit.

- Akkor mi kell?

- Nem cseszteted Sansa-t amíg itt van.

- Szopatsz? A lételemem, hogy valamelyik Stark gyerekkel veszekedjek!

- Itt vagyok én is.

- Te haver vagy. Testvér.

A háttérben reklámok sorozata következett, oroszlánokkal a középpontban.

Theon belátta, hogy hiába próbálkozik a megnyerő szövegeivel, most egyik se fog beválni. (Egyszer ezzel a monológgal úszta meg, hogy bocsánatot kelljen kérnie Jon-tól.) Robb-ot elöntötte az elégedettség, rég volt ilyen büszke magára. Elképzelte a nyár további részét anélkül, hogy kettészakítanák a hülye balhéikkal. Önelégülten mosolygott, legalábbis amíg Theon nem mondta az ő feltételeit.

- Ha veszítesz, megengeded, hogy csináltassak neked tetkót.

Először kidülledtek ugyan a szemei, de aztán csak kacagott egy sort. Utána beleegyezett, mert nem hitte el, hogy Theon tényleg van olyan szemét, hogy ezt komolyan gondolja. Kezet fogtak. Aztán másfél órára a tv előtt ragadtak egy “Csendes-óceán élővilága” doku miatt.

Aztán kiderült, hogy Theon tényleg volt olyan szemét.

Sansa este hét fele ért haza.

A két srác már feladta a reményét is, hogy túlélik ezt a nyarat. Theon a teraszajtóban ücsörgött nyomogatva egy lestrapált PSP-t, amíg Robb a kanapén hentergett, egy Stephen King regényt olvasva.

- Elegem van! - robbant be Sansa.

Robb Stark, akire mindig lehet számítani, feltápászkodott, a kezével a háttámla tetejére támaszkodott, és a világ legkevesebb együttérzésével azt kérdezte:

- Na, mi helyzet?

- Megmondom én neked! - indult meg fenyegetően feléjük, de végül megtorpant. - Loras Tyrell a helyzet. Meg Renly Baratheon. Nem fogjátok elhinni, ez egyszerűen…

Nyöszörgött, egy sort, és végig olyan hevesen gesztikulált, hogy Robb azt hitte menten leesnek a kezei a helyükről.

- Ezt… hogyan illene mondani?

- Azt, hogy buzik? - kérdezte Theon, felpillantva a képernyő fölül.

- Te tudtad? - döbbent meg. Egészen olyan hatást keltett, mint amikor megtudta, hogy a Télapó csak átverés, és megfogadta, hogy anyáék egyetlen szavát sem fogja elhinni többé. Mintha a legnagyobb árulást kellett volna elviselnie, ami valaha megtörtént.

- Miért te nem?

Ekkor Robb tudta, hogy ezt most megszívta.

- Honnan kellett volna tudnom? - kiabálta a lány, és kezébe temetett arccal egyhelyben kezdett lépdelni.

Tudta, hogy mondania kellene valami vigasztalót, végül is mégis csak a hugicájáról van szó, akinek most törték össze a szívét, ami éppen csak meggyógyult az előző sérelméből.

- Valahogy mindig a rossz emberbe szeretsz bele, múltkor Joffrey, most Loras. De nem tehetsz róla. Nem mi választjuk meg, hogy kit szeretünk.

Sansa könnyes szemekkel nézett rá az ujjai közül.

- Hu, de bölcs lettél hirtelen Mr. Huszonkét Évesen A Legjobb Haverommal Élek És Sose Házasodom Meg úr.

Azzal zokogva felrohant a lépcsőn.

- Aucs - sziszegte Robb. – Hát, ez most szarul esett.

Theon időközben át teleportálta magát Robb mellé. Egy kisgyerek izgatottságával bámulta. Úgy vigyorgott, mint aki bekattant.

- Mikor mehetünk felvarratni rád valami szépet?

- Soha - közölte szárazon, és ezen a ponton még azt hitte csak viccel.

- De… de megígérted. Kezet is ráztunk.

- Azt te nem mondtad komolyan - kijelentés volt ugyan, de mégis elbizonytalanodott. Elég jól ismerte ahhoz, hogy tudja, tiszteletben tartaná a döntéseit, főleg ha ilyen fontos dologról van szó, mint a tulajdon teste.

- Ohhohoh. Dehogyisnem!

Bámultak egymásra egy darabig, közben Robb lassan és fokozatosan emésztette az információkat. Pedig, hogy beleélte magát, abba, hogy nyeri fog, vagy ha veszít, sem történik semmi. Aztán tessék!  

- Nem fog megtörténni - közölte, és gyorsan menekülőre fogta. A könyvével együtt indult meg az emeletre, a szobája irányába.

- Úgy is rá foglak venni! - szólt utána Theon pimasz hangon, és túlzott önbizalommal.

Robb hátra se nézve bemutatott neki.

Hétkor Marg megjelent a bejárati ajtóban az egész pizsama bulis cuccával, ami két kisebb méretű bőrönd volt. Bocsánatot kért a késésért, és hozzátette, hogy elhúzódott a forgatás. Margaery színész volt. És modell. És youtuber. És egy csoda.

Amikor a lépcsőn egyensúlyozott a nehéz holmijával amihez “nem kell segítség, végigcipelte már őket többször is a városon” megállt, és mosolyogva azt mondta:

- Sansa említette, hogy nincs ventilátorotok. Szóval vettem egyet. Kint van a kocsiban.

És el sem tudták mondani mennyire hálásak.

Másnap délután, amikor Sansa moziba ment a barátaival, Robb úgy döntött ideje csinálni valami kaját, ugyanis a gyomra fél órája fájdalmasan és hangosan korgott.

Ráérősen, és némileg unottan kevergette az olajban úszkáló halrudacskákat. Robb szakács tudása kimerült a mirelitek, és félkész ételeknél, ezért ha megoldható volt Theon főzött. Mindenki legnagyobb meglepetésére Theon Greyjoy tudott főzni, sőt, nem is akárhogy.

- Csináltasd meg! - jelent meg Theon a semmiből, és Robb a szívéhez kapott.

- Baszdmeg Theon, mi a fasz?

- A tetkó. Kitaláltam a mintát - olyan ártatlanul mosolygott, mintha házi sütivel kínálná.

Robb sóhajtott.

- Figyelj, egy napon nekem kell átvennem apámtól a céget. El kell érnem, hogy az emberek tiszteljenek, és azt nem lehet, úgy ha agyon vagyok varrva. Meg kell őriznem a méltóságomat.

Theon felvont szemöldökkel mérte végig.

Szóval éppen Sansa rózsaszín, fodros-bodros, pillangós köténye volt rajta. Nem meglepő módon kicsi is volt rá, a haja pedig… na, arról ne beszéljünk.

- Kurva méltóságteljes - röhögött.

- Fröcsög az olaj, oké? - förmedt rá Robb, mire Theon védekezően feltartotta a kezeit, és elandalgott.

Ez pár nappal később történt:

Éppen Theon isteni, de kimondhatatlan nevű főztjét ették, az étkezőasztalnál ücsörögve, miközben tompán szólt Sansa zenéje a háttérben. A lány nem jött le enni, de nem mondta miért. Úgy döntöttek inkább nem erőltetik.

- Jon küldött egy üzenetet - így Robb, és Theon felé fordította az iPhone-ját.

Egy kép volt amin Jon és a barátnője, Ygritte téliesen öltözve vigyorognak a hóesésben. Alatta ez a szöveg: “-10 fokban a legjobb selfizni. #thewall #withmygf” Éppen az apja cégének The Wall leányvállalatánál dolgoztak, valahol kibaszottul északon.

- Sosem hittem, hogy egyszer féltékeny leszek Snow-ra - mondta Theon miközben egy krumplin rágódott.

- Hja.

- Csináltass tetkót.

- Haver, ne már.

Csendben ettek tovább amíg Robb újfent megszólalt:

- Meg ahhoz pénz is kellene.

Theon hevesen rázta a fejét.

- Van ismerősöm. Megcsinálja ingyen. Van minta is, száz, hogy tetszene. Tökmenő lennél.

Robb egy pillanatig komolyan fontolóra vette a dolgot. Aztán végül nem mondott semmit.

Theon két hétig csesztette vele. Felhívta munkából is, leveleket írt, meg sms-t. Robb értetlenül állt a helyzethez, mégis miért ilyen fontos neki ez az egész. Hasonló esetekben röhögnek egy jót, és hagyják a picsába. De Theon most csak azért sem engedett.

Végül egy unott vasárnap délután, Robb két kezével végigszántott a haján, és úgy maradt egy sóhajtás erejéig. Azt mondta Theon-nak aki épp palacsintát majszolt, hogy:

- Oké, jól van baszki. Legyen. Csináltassuk meg.

Theon a levegőbe öklözött, és vidáman hümmögni kezdte a “We are The Champions”-t.

A furcsa az, hogy Robb egészen nagyon felszabadultnak érezte magát.

A tetoválás Robb bal kezére került, a belső részére, hogy könnyen el tudja takarni, ha úgy alakul. Maga a minta nem volt nagyobb tíz centinél. Egy vonyító farkas, szilánkosra törve, és szétrepedve. Robb csak azon csodálkozott, hogy nem fájt neki annyira, mint hitte.

A srác is rendes volt, aki megcsinálta. Volt vagy két méter magas, és egy nagyizom az egész ember, a testén egy egész katalógus a munkáiból. Iszonyat sokat beszélt, még akkor is miközben dolgozott, és Robb attól rettegett, hogy megcsúszik a keze, vagy valami, ő meg egész hátralévő életében iszonyat hülyén fog kinézni.

Theon - aki mindenkit ismert, aki csak megjelent - végig győzedelmesen vigyorgott. Felajánlotta, hogy fogja a kezét, ha fél, Robb barátian seggbe rúgta. Amikor kész lett egyből odarohant, és lelkesedett, mint állat. Meg mondta ott ezerrel, hogy “még egyszer kösz, hogy elvállaltad, és, hogy ilyen gyorsan jöhettünk.”

Akkor Robb rájött, hogy Theon mégiscsak megszenvedett ezzel az egésszel.

Otthon ültek, és Robb pirosló kezén hideg borogatás pihent. Egy zenei csatorna ment a háttérben, de egyikük sem figyelt rá különösebben. Robb újságot olvasott, az egyetem iskolaújságát, amit ő maga szerkesztett. Theon szívószálat rágcsálva merült bele egy X-men képregénybe. Lábaikat lazán a kisasztalra dobták. (Otthon anya ezt nem engedte, de nem otthon voltak.)

Theon hirtelen levágta maga mellé a képregényt, és Robb felé fordult.

- Hallod! Tetszik? Ugye tetszik?

Kellett egy perc, hogy megértse, miről beszél. Greyjoy túlzottan lelkes volt, mintha magától értetődne, hogy Robb-nak tetszeni fog.

Robb-nak tetszett, ha nagyon őszinte akart lenni.

- Hát… ja. Nem rossz.

- Megmondtam! Apád meg ne tudja, hogy megrontottalak - kacsintott.

- Amúgy… - kezdte Robb, de fogalma se volt hogyan kellene folytatnia. Komoly dolgokat megbeszélni másokkal mindig is… frusztrálta.

- Igen?

- Szóval, csak azt akartam, hogy… miért volt ez neked olyan nagy cucc?

Theon a fogát szívta, gondterhelt fejet vágott hozzá, mintha egy kiskanállal kellene átmernie egyik óceánt a másikba.

- Ezt csak egyszer fogom elmondani. Túl sokat vállalsz Robb. Ismerlek már vagy… sz’al régóta. És mindig ezt csináltad. Meg akartál felelni apádnak, meg anyádnak, az osztálytársaidnak, meg az egész kurva világnak. Mintha ez lenne a kötelességed, mintha neked nem szabadna élned, mert te vagy Robb Fucking Stark. Megsajnáltalak, érted. A legjobb haverom vagy… hát… megérdemled, hogy legyen életed. Vén fószerek nem kellene a csajoknak.

- Hé. Azért leszek gazdag.

Mind a ketten röhögtek rajta, és Theon a vállába markolt támaszként, nehogy előre boruljon.

Robb belegondolt, hogy még sosem hasonlított ennyire Theon-ra, mint most, alsógatyában, tetováltan vihogva a kanapén. Amikor gyerek volt mindent megtett, hogy egy kicsikét olyan lehessen, mint Greyjoy. Most megtörtént.

- Juj, ez de bromance - mosolygott Marg, aki egész végig ott ücsörgött mögöttük. Ez volt az első, és utolsó alkalom, hogy nem vették észre Margaery Tyrell-t, amikor egy szobában tartózkodtak. Meg is bánták.

- Lehet, hogy levideóztam - dalolta a lány-, és lehet, hogy holnap fel is rakom egy vlogba.

És másnap tényleg felrakta.

Népszerű videó lett.

Augusztus első napján Theon úgy rontott be a könyvekbe feledkezett Robb szobájába, mintha egyik percről a másikra kitört volna a háború.

- Van munkám! - ordította.

- Szívatsz!

- Nem, ez komoly. Ma felhívott egy ürege, hogy hallott rólam, és lenne-e kedvem nála dolgozni ebben a hónapban. Holnap után kezdenék. Jól is fizet.

- Theon, ez csodás! - és Robb tényleg örült. Ez volt a legjobb hír, amit az elmúlt időben kapott. Közeledett az iskolakezdés, ő pedig kénytelen volt vissza süppedni a tanulmányaiba. A forróság pedig még mindig tombolt.

- De nem itt van. Vagyis nem a városban. Nem az országban. Északabbra, de nem nagyon. Olyan tíz-húsz fokos körzetben.

- Ennél minden jobb… - legyezte meg magát jelezve, hogy a bőre is leolvad róla. - Elhagysz egy hónapra, és még van pofád hűvösebb helyre menni. Te áruló.

- Sose árulnálak el.

- Épp azt teszed.

Theon felröhögött.

- Itt lesz neked Sansa. Nézhettek együtt jó kis filmeket. Alkonyat, Sztárom a párom, Titanic… mi van még?

- Ennyi is elég, köszi.

- Érted bármit.

***

Még három nap van vissza Theon munkaidejéből, és rohadtul várja. Csinált ő alja munkát ezelőtt is, csak azt csinált, de mostanra nagyon elege van. Csak haza akar menni végre.

Beesik a szobája. (Van benne egy ágy és egy szekrény. Még az a nyomortanya is jobb az apja hajóján, amiben élt, mielőtt Ned Stark magához vette.) Leül az ágya szélére, és a telefonját szorongatja a kezében. Robb nem hívta tegnap, Sansa se, senki se.

A telefon este kezd el csörögni, későn, amikor már majdnem elaludt.

Ismeretlen hang, és ismerten név. Valami rendőrtiszt. Azt mondja: “jönnie kell.” és “sürgős”  de nem érti tisztán, recseg a hang a törött iPhone-ból. Azt kiérti, hogy „Stark” és a helyet ahol várnak rá. Itt van a közelben. Mennie kell.

Theon fut, fut, ahogy csak bír.

Mentő szirénázik a város szélén, mellette egymásba ütközött autók, mostanra roncsok csupán. Az éjszaka sötét, a Hold egy hanyagul odavetett, gúnyos mosoly.

Amikor pihegve, és kétségbeesetten megáll a helyszín szélén, egy lány alakja rohan oda hozzá. Magához öleli, és zokog, megtörten, fájdalmasan.

Theon nem érti.

- Baleset volt! – sípolja Sansa, és egyre szorítja magához Theon-t. Az arcát a pólójába temeti, és egész lényében reszket. – Meg akartunk látogatni, azt mondta meglepetés lesz, és örülni fogsz. Nagyon várt haza, tudod? Nem az ő hibája. Baleset volt. A másik nem figyelt, Theon, tudod, hogy ő mindig óvatos. Robb az. Miért mentél el, Theon?

És csak sír, és üvölt, öklébe gyűri a ruha anyagát.

Theon kezdi érteni, de képtelen felfogni. Az nem lehet, nem, nem, nem.

Oda lép a mentős, és azt mondja:

- Addig nem mozdult, amíg ön ide nem ért.

Bólint, gondolatok nélkül, és egyre csak nézi a fekete ponyvát az út közepén. Van valami alatta, nem szabadna.

- Részvétem – mondja a mentős, de Theon nem hallja.

Magához öleli Sansa-t, nem akarja elengedni, de azt mondják neki, be kell vinni a kórházba, beüthette a fejét, és az üveg megvágta.

Theon lehámozza magáról, és két kezébe fogja Sansa sebes karját.

- Minden rendben lesz – suttogja, hazudja és remeg a hangja. – Minden rendben.

Azt ígéri, mindjárt visszajön. Talán hazugság ez is.

(Régi emlék jut eszébe: az anyja amint függ egy kötélről a hajó kabinjában. Sápadtan, tágra nyílt szemekkel, élettelenül. Ősrégi, elfeledett emlék.)

A szemeit égetik a könnyek, a szájában keserű íz, az élet íze.

Odamegy a ponyvához, nézi meredten. Kilóg egy kar, szétroncsolt húscafat. Furcsa fekete folt van rajta, nem nagyobb tíz centinél, de a félét kitakarja a vér. Egy szilánkosra tört, vonyító farkas. Eltört, mint maga Robb, és eltört, mint Theon.

Ez nem történhetett volna meg, nem így, nem most.

Térdre zuhan, és felordít. Tüdőből, gyomorból, hangosan és kínok közepette. Ömlenek a könnyei, a világ elmosódik, homályos folt minden. Nincsenek gondolatok, és nincsenek szavak, élet sincsen. Semmi más csak a kín, és artikulálatlanul üvölt, ki akarja űzni magából a szenvedést, de az nem múlik. Erősödik csak minden perccel, minden pillanattal. Fel fogja falni az elméjét, az egész lényét. Vonyít, mint a farkas a csonka karon.

Theon az ujjai keresik a sötétben azt, ami valaha Robb Stark volt.

Keresik örökké.

Vége